Érintéspárti vagyok. Nem kicsit, nagyon! A szeretetnyelvem egyike. Szeretek simogatni, ölelni, bújni. Szeretem adni és kapni is. Popper Pétertől olvastam egyszer , hogy a társadalmunk cirókahiányban szenved. Nem jó hír.

Az Aromaműhelyben rengeteg anyukával találkozom és kivétel nélkül mindenkit arra biztatok, hogy érintse, simogassa, masszírozza gyermekét. Sokan mondják, hogy “de nem szereti” vagy “elmászik” és “nem hagyja magát”. Mindig azt szoktam kérni, hogy csak próbálkozzon. Egészen apró pici lépésekben, először akárcsak a talpacskákkal, de ne adja fel. És szinte mindig az a vége, hogy örömmel újságolják, hogy mennyire szeretik és mennyire igényli már a gyermek a masszázst az esti fürdés után. Ráadásul az illóolajok könnyedén felszívódnak a bőrön át, nincs szükségük különleges technológiára. Nagyon sok kutatás bizonyítja, hogy egy illóolajos masszázs után rövid idővel a vérből is kimutatható az illóolaj kémia vegyülete. Miért ne használnánk ki? Amikor nyűgös, fáj a hasa, nem tud elaludni vagy ha épp “csak” ciróka hiánya van. Nagyon sokféle masszázsolaj áll a rendelkezésünkre.

Felnőttként miért várjuk el természetszerűleg a fiúktól, hogy gyengéden tudjanak érinteni, ha gyerekkorban mi anyák nem mutatjuk meg nekik ezt? Miért szólunk rá két fiú gyermekre ha megölelik egymást? Miközben a lányokra azt mondjuk, de cukik!

Felnőtt nőként pedig várjuk a csodát, hogy a párunk gyengéden tudjon érinteni. A mi kezünkben van – szó szerint -, a ciróka hiány gyógyszere.

Ölelj! Simogass! Masszírozz! Érints!